Péntek 13-a van. Itt mindenki örjöng, mert babonásak ezek az Isten barmai. A kommunikációs feladataim ellátásához azonban szükségem lenne gyors problémamegoldókra, hatékony munkatársakra. Úgy tűnik, ez ma sem fog menni. Egyébként is, tudjátok: péntek rövid nap. 2-ig. Jó, túlzok, 1-kor itt már senki sincs, akkor el lehet menni ebédelni, és vissza se kell jönni 2-ig, akkor meg úgyis vége a hétnek. Halálra dolgozzuk magunkat mindannyian, beledöglünk a sok munkába, itt aztán forog az állam sok kis fogaskereke, zajlik a munka. Na persze.
Levente ma is nagyon alakított. A főnökeit számon kéri, Móki megint a kiborulás határán van. A hétvége közeledte viszont azt jelenti, hogy ezek erőt gyűjtenek, és hétfőn újult erővel támadnak minket: a velem szemben ülő "fejlesztőket", és engem is. Valószínűleg a munkám is megsínyli, nem mintha számítana. Kit érdekel, egyébként is...? Egyébként Levi ma megkérdezte, hogy lehet-e, hogy egy számítógépes program meghülyül, és nem törli ki a dokumentum egy részét. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy szivat-e, de rájöttem, hogy ahhoz sötét. Odamentem, jobb gomb, kivág, doksi kívánt része eltűnik. Levi meg örül, mint majom a farkának, én meg ilyenkor meghalok egy kicsit belül...
Karácsonyi party lesz, állófogadás. Még jó, hogy válság van, mert a 13. havit el lehet költeni karácsonyi ajándékra. És az is kurva jó, hogy van egy rendezvényszervezőnk, aki helyett forgatókönyvet írhatok. Imádom. Imádom őt is, és mindenkit, aki valakinek a valakije. Ezt már a Vakvágányon...ban leírtam. Itt mindenki mindenkinek a valakije. Ez egy belterjes kis ország, 10 millió ember előbb vagy utóbb mind találkozik egymással, nem?
A fontos, hogy kommunikáljunk. A sikereket, az orbitális baromságokat, a értelmetlen hülyeségeket. Ez a lényeg. Meg, hogy szeressük egymást gyerekek!
